Sokszor éri az amerikaiakat látatlanban is az a gonoszkodó ítélet, hogy bár magabiztosak, de buták: „azt se tudják, Bukarest vagy Budapest”. Bezzeg – érkezik a hazai példa – a magyarok kimerítő ismeretet kapnak. A lexikális tudás oltárán viszont talán áldozattá válik valami sokkal lényegesebb: az önkifejezés, a stresszkezelés, a jó kiállás és az önmenedzselés képessége.
„Ők kevés tudással, nagy önbizalommal, mi meg nagy tudással, kevés önbizalommal rendelkezünk” – summázza Dr. Németh Zoltán, ismertebb nevén Dr. Prezi a különbséget, aki amellett, hogy a hazai retorika, azaz a nyilvános beszédet gyakorló klubok egyik meghonosítója, idén gyerek retorikai edzőtáborokat szervezett. „A kettőből kell összegyúrni egyet. A mi oldalunkról egy valamit kell tennünk, hogy megszerezzük ezt az önbizalmat.”
Humán dugulás a szánkon keresztül avagy mi hiányzik az oktatásból
Ismerős az a képlet, hogy a gyerek mindent megtanult, mégis rossz jegyeket hoz. Nem tudja átadni, szó szerint belesül a tudás, megöli a stressz a feleletet. Egy gyerekben, úgy 5-6 éves koráig azért nincs kifejezetten félelem, be nem áll a szája. Aztán elkezdik beléjük kódolni az iskolában. -Gyere ki, felelj! Ő pedig azt érzi: -Hú, ez nagyon rossz.
A magyar oktatási rendszer egyébként sem a nyilvános szereplést pártolja: inkább írásbeli dolgozatok vannak, sokkal kevesebb a felelés, és azokhoz sem jellemző, hogy pozitív élmény társul. Az élőbeszéd, az önkifejezés képessége, a retorika nem iskolai tananyag – vázolja Dr. Prezi.
Honnan ered az önbizalom és a jó kiállás?
Érdekes – folytatja –, hogy a szüleinktől megtanulunk beszélni, az iskolában megtanulunk helyesen beszélni, de sehol sem tanulunk meg hatásosan beszélni. Jól felépítve és minden olyan technikát alkalmazva, amitől a beszéd az beszéd lesz. Az iskolában megtanuljuk, hogy „így használd ezt a kifejezést”, vagy hogy „nem kezdünk háttal mondatot”. Ezzel szemben nem tanulunk meg sem jól beszélni, sem kiállni a gondolatainkért, ami azt jelenti, hogy azt az értékes gondolatot, ami bennem van, azt úgy tudom átadni, hogy a többiek is úgy érezzék, hiszek benne, birtokában vagyok a tudásnak. Tehát hiteles és magabiztos vagyok.
De nem csak az a fontos, hogy a gyerekek megtanuljanak hatásosan beszélni, hanem hogy megtanulják, hogyan kell úgy elkezdeni valamit, hogy abban energia legyen, azaz „berúgni a saját motorukat”.
A legtöbb gyereknek csak egy kis mélyvíz kell
„Csodát persze nem lehet tenni öt nap alatt, de vannak sikersztorik” – hozza fel példának Zoltán a nyári retorika tábor legnagyobb meglepetését. „Bibinek hívták a lányt, ő úgy jött a táborba, hogy először is küldték. Az apukáját ismerem, így megkérdeztem tőlük, hogy ők szülőként hogy látták a történetet. Az első nap majdhogynem sírva ment haza: -Apa, elküldtetek ebbe a táborba, ez így még oké. De ma kiderült, hogy 5 nap múlva nekem föl kell állni egy színpadra és beszédet kell mondani… Hát ez így! Aztán ebből az állapotból nyílt ki a napok során, és végül a hét legmeghatóbb beszédét mondta.”
Fontos, hogy a gyerekek megtalálják a saját stílusukat és a saját témáikat. Meg kell tanulniuk kiválasztani azt, amiről ők szeretnének beszélni. Bibi például a másoknak való segítésről beszélt az édesanyja példáján keresztül, aztán a saját példáján keresztül is, hogy nem olyan nagy dolog segíteni a másikat. Ez egy benne lévő, őszinte érzés volt, és hatalmas tapsot érdemelt ki vele.
Hogy néz ki egy retorikai edzőtábor?
Az öt napos edzőtáborban délelőtt tanáraiktól és meghívott előadóktól sajátíthatják el a gyerekek az előadás-technika fogásait, a lámpaláz-kezelés vagy a történetmesélés fortélyait, délután a gyakorlaté a terep: elindul a saját beszédjük összerakása, kicsiszolása és begyakorlása.
Szombaton pedig bemutatják a héten tanultakat, hiszen a tábor záróprogramja a szülők és rokonok előtt előadott 3-5 perces nyilvános beszéd.
Noémi, aki most 16 éves, színésznek szeretne tanulni. Az ő szempontjából elengedhetetlen a magabiztos beszédkészség. „Ha egyetemre megyek, a felvételin, ha munkát keresek, ha bárkivel beszélgetek, lesz egy kiállásom, magabiztos leszek. Nem úgy megyek oda, hogy stresszes vagyok. Megtanultuk használni mind-mappet, ami azt jelenti, hogy csinálok egy jegyzetet vagy rajzot magamnak, és azt követem. Így pontosan azt fogom elmondani, amit akarok.”
Sokat számít a gyakorlás és a tapasztalat. Például érzem én, hogy sokat tudok, jó vagyok a témámban, de nem ér semmit, ha nem tudom átadni. Ezzel szemben, ha tudom, hogy ezt egy frappáns metaforával (amiről tanulunk az iskolában) kell megfogalmazni és nem agyonbonyolítani, akkor az emberek egyből megértik. Vagy van egy történetem, ami hitelessé tesz engem. Ott lesz az aha-élmény.
