Talán szülőként nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, amikor délután hazaérünk a suliból/oviból, és a gyermek azonnal azzal nyúz, hogy játszunk. Persze ezer dolgom van, így következésképp lelkiismeret-furdalásom is, hogy azt kell, mondjam, nem érek rá.

Így is kicsikarnak azért fél órát, és olyankor - bár pont a rendrakással, főzéssel foglalkoznék -, még szét is pakolják a játékokat. Ekkor mindig felmerül a kérdés bennem: hogy képesek panaszkodni, hogy unatkoznak, amikor szemmel látható, hogy végtelen mennyiségű és típusú játékuk van?!

Adu ász a kirándulás, de mi történik rossz időben?

Én magam nem vagyok egy otthonülős anyuka. Sok időt töltök a gyerekeimmel a szabadban, de azért szélsőséges időben beszorulunk mi is a lakásba, és otthon játszunk. Ilyenkor a szerepjátékoktól kezdve a kreatív játékokon át az építőjátékokig minden előkerül.

Ez utóbbit azért is szeretik, mert szinte mindig összevonják más típusú játékokkal. Mondjuk a vonatos játékot a kiskonyhával (pl. áruszállításra), de egyéb teljesen eltérő játékokkal is. Amit pedig én szeretek benne, az az, hogy a 4 éves és a 9 éves is elfoglalja magát vele, sőt még én is, ugyanis annyira sokféle építőjátékot lehet már manapság kapni, hogy tényleg minden korosztály megtalálja a számára megfelelőt.

Végtelenségig variálható: tehát megunhatatlan?

Legutóbb egy olyan építőjátékot kaptunk, amiből 4 féle járművet is ki lehet hozni, legalábbis a nyomtatott útmutatón elsőre ennyit láttunk. Ennek építésébe inkább a 9 éves fiam vett részt, méghozzá nagyon lelkesen. Egy kb. 40 cm hosszú helikopter lett a végeredmény. Az útmutató alapján egyedül, segítség nélkül pattintotta össze az egyes elemeket. Nála az apró elemek összeillesztése a finom motorikus mozgás miatt nem mindig könnyű, de annyira lelkes volt, hogy végül nem okozott gondot.

Ami az építőjátékoknál ritka: ebben a játékban volt egy plusz kis motor, ami elemmel működik; és a helikopter esetében egy kb. 30 cm átmérőjű propellert forgat meg. Ezután kipróbáltuk, hogy az egyes elemekből mit lehet még építeni, így lett belőle fegyver és űrhajó is  - amihez a saját fantáziáját használta.

Pár nappal később hosszas rábeszélés után - nehéz szívvel -, de szétszedtük a helikoptert, hogy megépítsük a radarautót is. Az autónál a motor a radart mozgatta körbe. Számomra ennek a felépítése bonyolultabbnak tűnt, de itt sem kellett segítség.

A szétszedésben egy műanyag kütyüt tudtunk használni ahhoz, hogy könnyebben szétpattanjanak az elemek. Néhány napig a radarautóval is eljátszott, de egy unokatesóval eltöltött délután alatt újra kellett építeni a hatalmas helikoptert.

Ezt a típusú játékot 6-14+ éveseknek ajánlják, de vannak kicsit komplikáltabbak is idősebbeknek. A nyomtatott útmutatón feltüntetett 4 típusú autón kívül online még 86 különböző jármű útmutatóját lehet letölteni. Ez rengeteg variációs lehetőség. Ha bírja szusszal a gyerek és nem ragad le a helikopternél, akkor hosszú ideig újabb és újabb masinákat tud belőle építeni.

Számomra megnyugtató, hogy viszonylag hosszú időre elfoglalja magát - már csak az építéssel is - és gondolkodik közben. Ráadásul az építés után kezdődik csak a játék, amibe persze már engem is be kell vonni.