Testvér áll a házhoz

Nincs többé pihenés, hajnalban visszaalvás, tv előtti pihegés, etetés közbeni olvasgatás, se egy kávéivásnyi szünet.

2016. április 25. - krisztinn

Nem tudom, van-e jó időpont a testvér érkezéséhez. Gondolom, sokaknál ez legalább akkora fejtörést okoz, mint hogy mikor jöjjön az első gyermek. Amíg fürdünk a babaillat, hormon- és szeretetbombák tengerében, nem hiszem, hogy akad olyan anya, aki arra vágyakozna, hogy hatalmas hassal lavírozzon a játszótéren, újra vállalja a fárasztó éjszakázásokat, és megbirkózzon elsőszülöttje és az új jövevény féltékenységi háborújával. Többen azért halogatják a babavállalást, mert egyszerűen csak szeretnék kiélvezni egy szem gyermekük minden szeretetét és idejét. Amíg lehet. Aztán lehet, valaki tudatosan választja a kis korkülönbséget, mert bízik annak minden előnyében. Ezer féle okot találhatunk, miért várunk tudatosan vagy tudat alatt az újabb korszak eljöttével. Kistestvér érkezik.

testver.jpg

Meglepődtem, mikor megtudtam, hogy újra gyermeket várok. A döbbenet után öröm, majd pánik fogott el, ahogy a tíz hónapos kúszó-mászó kislányomat néztem. Aztán napról napra ízlelgettem a gondolatot, hogy nemsokára még egy csecsemő lesz a karomban. Szerencsére ez a „nemsokára” nyolc hónapig tartott, így többé-kevésbé volt időm felkészülni az új családmodellre. Közben folyamatosan beszélgettem lányommal a kistestvérről, persze amennyire egy majdnem másfél évessel mindez lehetséges. Azt észrevehette, hogy a babaszobába még egy kiságy és a tárolóba egy nagyobb testvérbabakocsi került, és hogy a hasam rekordsebességgel hatalmassá vált. Még az ultrahangos vizsgálatra is elvittem, hogy együtt mozizzuk a kis pocaklakót. Ezen kívül a napi rutinunk nem változott. Azért bevallom, a legnagyobb félelmem az volt, hogyan fog még egy gyerek elférni a szívemben. Tudom, minden többgyerekes anyuka ezen csak mosolyogva legyint, de a várandósság időszakában nekem ez égető kérdés volt. A válasz pedig eljött a szülés napjával.

testver2.jpg

Abban a pillanatban, hogy kisfiamat a mellkasomra tették és átöleltük egymást, egyértelművé vált, hogy újra szerelembe estem. Csak pár órát tölthettünk így kettesben, mert hamarosan egy szöszke lányka viharzott be a kórterembe, és innentől kezdve minden figyelmem neki szántam. Annak ellenére tűnt hirtelen olyan nagylánynak az újszülött mellett, hogy miután megcsodálta, megsimogatta az öccse fejét, már szaladt is ki a folyósóra valami izgalmasabbat játszani. Mondanom se kell, nem volt többé gyermekágyi pihenés, hajnali visszaszuszókálás, tv előtti pihegés, etetés közbeni olvasgatás, se egy kávéivásnyi szünet. Nem is tudom, honnan van az anyáknak ennyi erőtartalékuk, és miért hittem az első gyerek születésénél, hogy ennél nehezebb nem lehet. Most aztán nem volt szabad pillanat, a nap valamelyik szakaszában az egyik gyerek biztos ébren volt, és minden energiáját abba fektette, hogy felhívja magára a figyelmet. A pici ellátása mellett inkább a nagyobbacskára koncentráltam, és igyekeztem őt mindenbe bevonni. Az etetések alatt mesét olvastam neki, megengedtem, hogy ő fürdessen, együtt pelenkáztunk és a játszótéren is csak vele játszottam. Néhány lopott perc vagy órácska maradt a baba dögönyözésére. Mégis megtérülni látszott ez a dupla-műszak, pár hónap alatt annyira természetessé vált a négyes modellünk, hogy már nem is emlékeztünk a hármas felállásra. Valószínűleg a kis korkülönbség is segített ebben, illetve a kisbaba is gyorsan cseperedett, így hamarosan nagyokat lehetett vele játszani. Na jó, azért nem tűnt ez akkor ilyen egyszerűnek. De ez egy másik történet…

A bejegyzés trackback címe:

https://kolyok.blog.hu/api/trackback/id/tr728661274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.