Kirándulni minden évszakban lehet. De tavasszal, a természet éledésével szinte kötelező. Alább egy mesébe illő kirándulóhely Budapest környékén, ahova a családdal vagy barátokkal mindenképp érdemes elmenni. Persze csak akkor, ha csodát szeretnénk látni.
Amióta gyerekeim vannak, nem szeretem a hideg telet. Kivéve, ha hótakaró vesz mindent körül. Ez sajnos évek óta egyre kevesebb, leginkább a szürke köd uralkodik. Minden kisgyerekes anyuka tudja, milyen fontos nap mint nap a szabad levegőn tartózkodni, játszani, rohangálni, kiengedni a fáradt gőzt, vagy épp ellenkezőleg, csökkenteni a gyerekek kirobbanó energiáit. Így marad a fázós, locs-pocs időben való levegőztetés. Amióta gyerekeim vannak, egyre hosszabbnak tűnik a tél. Így aztán leírhatatlan örömet érzek az első hóvirág nyílásakor. Végre eljött a tavasz hírnöke. Azt olvastam, ez a hófehér tejvirág, vagyis a hóvirág, a remény szimbóluma, a vidámság jelképe. És valóban, ez az egyszerű kis virág reményt ad a hideg szürkeség végére és a napsugaras tavasz kezdetére.
A gyerekekkel sokat kirándulunk szerte az országban, de van egy hely Pilisborosjenő közelében, ahova a hóvirágok miatt minden év kora márciusában elmegyünk. Itt ugyanis a Nagy-Kevély bérc északi lejtőjén a hóvirágmezők mintegy fehér lepelként borítják az erdő talaját. Hihetetlen és feledhetetlen látvány. A Kőfuvaros utcából indul egy piros jelzésű nagyjából 2,5 - 3 órás túraútvonal, amit már óvódás korú gyerekekkel is végig lehet sétálni. Útközben találunk kisebb barlangokat, odúkat, több méteres farakásokat, sziklákat és párját ritkító kilátást. Senki ne találjon okot az otthon maradásra, kapja fel gyerekeket, barátokat, és irány a természet!
Miért jó kirándulni? Miért érdemes felkelni a fotelból egy hosszú munkás hét után, és kimenni a négy fal közül a természetbe? Mert egyszerűen feltölt. Energiával. Élménnyel. Levegővel a tüdőben.
Nem ámítok senkit, egy egyszerű fél napos kirándulás is előkészületet igényel, s akkor még a kisgyerekes családoknak figyelembe kell venni az alvás, evés körüli szokásokat, a túraútvonal viszontagságait. Mindenképp készüljünk étellel, hideg vagy forró itallal, és zacskóval. Igen, kisebb-nagyobb zacskókkal, amibe a gyerekek gyűjtögethetnek. Azt figyeltem meg, bármi probléma, pillanatnyi gyerekhisztéria egy idő után elsimul menetelés közben. Beszippant az erdő ezernyi érdekes látni- és fognivalója. Célszerű előre kinézni az útvonalat, így elkerülhetjük a nagyobb meglepetéseket, a fáradt, éhező, nyafogó gyerekeket és az időközben éjszakai sötétségbe borult erdőt. Váratlan meglepetések amúgy is érnek, de ezek csak izgalmasabbá teszik a gyaloglást. Nagyobbak kedvéért kinézhetünk geocaching célpontokat is, a kincsvadászat garantáltan órákra leköti őket, s sokkal nagyobb lelkesedéssel indulnak útnak. Ne feledkezzünk el ilyenkor saját tárgyat is vinni a kincscserére. Túrabotot faragni szintén érdekes program, nálunk mára elengedhetetlen folyamattá vált, hogy a gyerekek saját bicskával faragják ki saját botjukat. Hasznos eszköz, még a gyerekek cipelésére is alkalmas.
Szeretem, hogy a kirándulás alatt sokat beszélgetünk. Végre van idő tartalmas beszélgetésre, komolyabb vagy elfeledett témákra. Végre nem az a párbeszéd zajlik le: „Jó volt a suli? Jó. Bővebben? Nagyon jó.” És nincs is jobb, mint fáradtan, éhesen, kipirult arccal hazaérkezni, és máris tervezgetni, hova megyünk legközelebb. Próbálják ki!
