Told a román határ mellett található kis zsákfalu. Nehezen megközelíthető, a világtól elzárt hely, ahol sok halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatal és felnőtt él. A Toldi Tanodában Lencse Máté neveléstudománnyal foglalkozó doktorandusz hallgató - korábbi Vodafone Főállású Angyal – szakmai felügyelete alatt csaknem 40 gyerek kap egyéni igényeire szabott online és személyes tanulástámogatást. Nem a másnapi házi feladatok elkészítése a cél, a legnagyobb kihívás pedig a gyerekek belső motivációjának fenntartása.
Honnan jött az „online korrepetálás” ötlete?
Lencse Máté: Az egész tanodát a gyerekek találták ki. Szerveztünk néhány tábort, tanultunk azokkal, akik pótvizsgára készültek, és azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek igénylik azt, hogy valaki minden figyelmével csak velük foglalkozzon egy-másfél órán át. A különórákat azok is kérni kezdték, akiket nem fenyegetett a bukás. Nekik is vittünk néhány feladatot, és nagyon élvezték.
Miért pályáztad meg a Vodafone Főállású Angyal pozícióját?
A kicsit szervezetlen, de nagy lelkesedéssel végzett önkéntes munkát akartam átgondoltabbá és fenntarthatóbbá tenni, hosszú távon is. Egy tanulástámogatási projekttel pályáztunk, amiben kulcselem volt, hogy online tanulási környezetben segítsük a gyerekek fejlődését. Az internetes korrepetálás nemcsak praktikus, hanem költséghatékony és ezért fenntartható is, és így a gyerekek digitális kompetenciája is fejlődik.
A Vodafone Alapítvány 2017-ben is meghirdette Főállású Angyal Programját, melyre szeptember 7-ig bárki pályázhat, aki elhivatottságot érez az iránt, hogy 12 hónap alatt saját programja megvalósításával segítsen felszámolni a digitális analfabetizmust, miközben a fizetését az Alapítvány állja egy éven keresztül.
Ha Önben hasonlóan megvan az elhivatottság, hogy mások életét jobbá tegye, pályázzon, és legyen a Vodafone Főállású Angyala!
Miért döntöttetek az egyéni tanulástámogatás mellett?
Mivel csak az iskola után tudunk a diákokkal foglalkozni, a leghatékonyabb formát kerestük, ez pedig az, hogy mindenkivel egyénileg tanulunk. Minden gyereknek van egy mentora, fejlesztési terve és egyénre szabott foglalkozástervet kap. Ami teljesen más lehet két olyan ötödikes esetében, akik ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Minden gyerekről, minden óráról tanulási naplót vezetünk, értékeléseket adunk. Ezek sok információt nyújtanak a mentoroknak, ezekre lehet építkezni.Van, akinek több ráhangolódásra van szüksége, míg mással azonnal elkezdhetjük a feladatokat. Kevesebb időt töltünk velük, mint a tanárok a suliban, de így minőségileg sokkal jobban tudunk egy-egy gyerekkel foglalkozni. Ha pl. az egyik tanulónk olvasási vagy a szövegértési ismereteit szeretnénk fejleszteni, olyan szöveget keresünk, amiről tudjuk, hogy érdekelni fogja. Ha el szokott fáradni, a foglalkozás közepére is betervezünk egy játékot, például kimegyünk egy kicsit focizni.
Mi történik egy ilyen foglalkozáson? Megírjátok együtt a házi feladatokat?
Nem az a célunk, hogy a másnapi matekdoga ne egyes, hanem kettes legyen, hanem az, hogy felmérjük azokat a problémákat, hiányosságokat, amiket görget maga előtt a gyerek. Vagyis nem házit írunk másnapra, hanem szakemberek által összeállított fejlesztési tervek szerint haladunk. Természetesen, ha a gyerek ezt kéri, segítünk az iskolai mindennapokban is. De a gyerekek nagy része nem tart ott, ahol a tananyag. Akinek olvasási problémái vannak, nem tud műelemzéssel foglalkozni. Megtaníthatnánk őket arra, hogy biflázzanak be 3 mondatot, és akkor meglesz a hármas, de nem ezt tesszük, ez nem vezet sehova.
Hogyan veszitek rá a gyereket, hogy iskolai után még a tanodába is elmenjenek?
A belső motivációjukra építünk. A gyerekeknek minden esetben joguk van azt mondani, hogy most nincs kedvük jönni, vagy azt csinálni, amit terveztünk. Ilyenkor persze azon kattog az agyunk, hogy hogyan tudjuk abba az irányba terelni, amiről azt gondoltuk, hogy neki szükséges. Izgalmasnak kell lennünk, ezért is készülnek személyre szóló foglalkozástervek. De vannak más, motivációt támogató elemek is. Például minden tanuláshoz jár 10 perc számítógéphasználati lehetőség - ha összegyűlik elég, akkor a tanuló azt is mondhatja, hogy aznap csak internetezni szeretne. Megünnepeljük a születésnapokat, minden ünnepelt kap egy kis ajándékot, és fordított napra van lehetőség. Akinek születésnapja van, taníthatja az önkéntest vagy pedagógust - így lehet belecsúszni pl. egy hastáncórába is. Hihetetlen frusztrációk ki tudnak ilyenkor jönni, könnyen kapjuk a rossz jegyeket.
Lencse Máté a 2013/14-es évben volt a Vodafone Főállású Angyala. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója és doktorandusz hallgatója egy éven át segítette koordinátorként az Igazgyöngy Alapítvány Toldon folytatott munkáját, és a berettyóújfalui kistérségben élő hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozását. Mára az ebből a programból kinőtt Toldi Tanoda szakmai vezetője.
A program a mélyszegénységben élő gyerekek és családjaik esélyegyenlőségnek megteremtésére irányul. Máté önkéntesek, elsősorban egyetemisták bevonásával és a rendelkezésre álló korszerű online kommunikációs eszközök használatával járul hozzá a mélyszegénységben élő gyerekek társadalmi integrációjához.
A tanodába 39 fő jár, ebből 2 felnőtt is, akik a középiskola elvégzése miatt tanulnak itt. Nagycsoportos kortól várják a gyerekeket.
Van olyan, akit nem sikerül rávenni a kiegészítő órákra?
Egyetlen olyan eset volt tavaly, aki úgy döntött, hogy nem akar járni. Lefutottuk a szükséges köröket, beszéltünk a családdal is, és végül úgy döntöttünk, hogy ennek nincs így értelme. Sokkal kiszámíthatóbb azokkal dolgozni, akikkel 2012-ben, elsős, vagy még nagycsoportos korukban kezdtünk el foglalkozni, mint azokkal, akik idősebb korukban csatlakoztak. Náluk sokkal több volt a kudarcélmény és a probléma.
Milyen eredményeket értetek el?
A markáns eredmények még messze vannak, mivel nem csináljuk elég régóta a programot. De nem az érettségik és a felvételik száma a legfontosabb. Ha elkezdesz egy 6 éves gyerekkel foglalkozni, 12 év múlva derül ki, hogy a munkádnak van-e eredménye. Ezért más mutatókat használunk. Például napról napra kérdés az, eljön-e a gyerek, és már az siker, ha megjelenik a tanodában. Az esetek 70-90 százalékában egyébként ez így van. A részvétel olyan külső tényezőktől is függ, mint az időjárás – ha túl rossz, vagy túl jó az idő, esélyesebb, hogy nem jönnek el.
A kulcskérdés az attitűdváltozás, hogy a gyerekek és a családok is pozitívabban, értékként tekintenek az iskolára, a tanulásra. Ez kevesebb konfliktust jelent, és máris érkeznek a jobb eredmények. Nemcsak a kognitív területeken való fejlődés jelent jobb jegyeket, hanem a gyerek így jobban tud viselkedni, igazodni az iskola elvárásaihoz, és járulékosan jobb lesz a tanulmányi eredmény is. A ösztöndíjprogramosok tanulmányi átlaga nem érte el a hármast, amikor kezdtünk, most 4,1 felett volt.
És azok is sikertörténetek, amikor meg tudunk fordítani folyamatokat. Volt egy srác, akinek könyörögtünk, el is mentünk érte, de csak néha jött, és akkor sem dolgozott igazán jól. Aztán sikerült utat találni hozzá, és a második évben már majdnem 50 alkalommal jött el. Időközben elköltöztek a településről, és onnantól busszal kezdett járni hozzánk, tanulni és a közösségi programokra is. Hihetetlen ellenállás volt benne, most meg büszke arra, hogy a tanodába jár.
Hogyan választjátok ki az önkénteseket?
Igyekszünk nagyon sok önkéntessel dolgozni. Komoly integrációs lehetőség a tanulók számára, hogy olyan, tőlük korban nem túl messze álló fiatal felnőttekkel találkozzanak, akiknek nem a közmunka volt az terv. Az önkéntesek nagy része pedagógus- vagy tanárszakos hallgató.
A legfontosabb elvárás velük szemben a proaktivitás, de minden jelentkezőt szívesen látunk. Bedobjuk őket a mélyvízbe: arra vagyunk kíváncsiak, hogy tudnak-e elég befogadók lenni, és kommunikálni a gyerekekkel, akik egyébként nagyon nyitottak. Persze közben minden támogatást igyekszünk megadni, most augusztus végén például belsős képzéseket is tartottunk.
Mire vágynak a toldi gyerekek?
Nagy szerepe van a tanodának és az integrációnak abban, hogy ezek a vágyak és álmok igazi vágyakra és álmokra tudjanak hasonlítani. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek ne közmunkásnak akarjanak menni, hanem boltosok, óvónők akarjanak lenni. Kevesen szeretnének egyelőre űrhajósok vagy orvosok lenni, és ez nem egy vidám dolog. Reméljük, hogy azok, akikkel 5-6 éves koruk óta dolgozunk, olyan szakmákat fognak felsorolni, ami tényleg érdekli őket, és mi persze igyekszünk minél több mindent megmutatni a világból
Milyen terveitek vannak?
Az első álmunk mindig az, hogy meglegyen a finanszírozás a következő tanévre. Óriási lehetőség volt, hogy a Vodafone egy évig állta a teljes foglalkoztatásom hátterét. Most elő kell teremteni a rezsit, az önkéntesek utazási költségeit, a fizetéseket. Különféle pályázatokból, saját projektekből próbáljuk meg ezt megoldani. Most pl. társasjátékok fejlesztésével kezdtünk el foglalkozni, amihez a tesztek során a gyerekek is sokat hozzátettek. A játékok értékesítéséből származó bevételből finanszíroznánk a költségek egy részét.
Mit ad neked a tanoda vezetése?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem vagyok fáradt, vagy sosem érzem kilátástalannak a helyzetet. De 5 és fél év távlatából is azt mondom, hogy rengeteg örömünk van, meg mosolyunk. Én nagyon jól érzem magam attól, hogy ezt csinálom. Nem a küldetéstudat, meg a társadalom megváltoztatása a motivációm, nem ezekbe kapaszkodom.
Egyszerűen hihetetlenül jó pedagógusként olyan közegben dolgozni, ahol megvalósíthatod az ötleteidet, és meg kell oldanod, hogy a gyerekek akarjanak oda járni. És ha ott vannak, ki kell találnod, hogy mit csináljanak. Amikor a megérkeznek 4 óra 10 perckor a busszal, már mögöttük van 8 óra iskolában eltöltött idő. Csak akkor fognak eljönni, ha tudják, hogy valamilyen hasznos, izgalmas dolog fog történni a tanodában. Más esélyünk nincs. Ez inspiráló, kihívásokkal teli és hálás feladat.