A verekedős, lövöldözős játéktól csak agresszív lesz a gyerek - mondja az egyik iskola, míg a másik oldalon ott van az, hogy: inkább ezeken vezesse le az ember a feszültséget, mint a való életben. Most akkor hol van az igazság? A helyzet az, hogy a videójátékokat nem lehet csak így beskatulyázni. Lehet, hogy annak idején, amikor a gyermekünk megvetette velünk, kikönyörögte, esetleg jól meg is érdemelte egy sikeres nyelvvizsga után azt a bizonyos játékkonzolt, akkor azzal hitegettük magunkat, hogy nem is egy agysorvasztó masinát szabadítottunk rá kisfiunkra, kislányunkra, hanem egy oktató és készségfejlesztő segédeszközt. A gépben megvan a lehetőség, hogy jóra is tudjuk használni, de persze a céltalan lövöldözős játékok futtatására is alkalmas. Ez már rajtunk múlik.

Lehet, hogy az otthonról ki se mozduló gyereket egy VR játékkal lehet mozgásra ösztönözni, esetleg egy Nintendo Wii-vel, aminek a legtöbb játéka komolyabb testmozgást igényel kontroller nyomogatásánál. A stratégiai játékok komplexebb gondolkodásra sarkallhatják a játékost. Mindezek mellett nyelvtudásukat is fejleszthetik, ha nem magyar nyelvű játékkal játszanak. Persze, ezeket is vehetjük belemagyarázásnak, mert alapból azért a videójátékok azért vannak, hogy így vagy úgy, de elszakítsanak bennünket a valóságtól, hogy kicsit kikapcsoljunk.

Ahogy egy stresszes munkanap után jólesik leülni Fifázni, esetleg Call of Duty-zni, úgy egy beteg kisgyereknek sem árt, ha napi egy-két órát nem a kibírhatatlan fájdalmaival van elfoglalva, hanem azzal, hogy meglegyen a következő szint a játékban. Szóval a játék lényegében a gyógyulást is segítheti.