Ha a gyerek olyan fáradt iskola után, hogy még a táskáját sem tudja hazacipelni, még nem jelenti azt, hogy a kosáredzéshez ne lenne kedve és energiája. Erőltetni nyilván nem érdemes, de kedvet azért csinálhatunk hozzá.

Szülőként nem könnyű rávenni magunkat, hogy délután még különórákra hurcoljuk a kimerült és nyűgös gyerekünket, de ilyenkor mantrázzuk magunkba a sok pozitív hatást, amit a sporttal érhetünk el. Az orvosok és mozgásterapeuták szerint a fejlődésben lévő szervezetnek napi 3-4 óra mozgásra lenne szüksége naponta. Ebbe persze beletartozik az is, amikor a gyerekek a szünetben fogócskáznak vagy rolleren gurulnak haza. A sportnak viszont van még számos olyan hatása, ami szellemileg és lelkileg is fejleszti őket.

Mi a legjobb?

Általánosságban azt javasolják a szakemberek, hogy 8 éves korig inkább egyéni sportokra vigyük őket, mert a csapatsportban túl összetettek a feladatok, szabályok. Nem elpocsékolt idő az sem, mert a csapatedzésen használhatja az egyéniben szerzett tapasztalatait, addigra testtudatossá válik. Már létezik antropometriai mérés: a végtagok hosszából, a testarányokból következtetnek arra a szakemberek, milyen sportokat lenne érdemes kipróbálnia a gyereknek. Persze a hajlékonyság, az izmok és ízületek adottságai is fontos tényezők, az orientációban ezek mind számítanak.

Érdemes kivárni

Gyakori probléma, hogy a kicsik elkezdenek egy edzésre járni, de már hetek után lankad az érdeklődésük, mindenféle indokot kitalálnak, hogy ne kelljen edzésre menniük. „Anya, ma nagyon fárasztó volt a tesi, hadd ne menjek!” vagy „Túl sokat ettem uzsonnára, fájni fog a hasam a rohangálástól.” Ügye ismerős? Megkérdeztünk egy pszichológust, mennyire erőltetné, hogy járjon a gyerek akkor is, ha már annyira nem tetszik neki egy sport. „Az irányított kivárás híve vagyok, azaz megkérdezném a gyereket, miért nem tetszik neki, fél-e valamitől, esetleg csak a versenyzéshez nincs kedve, vagy az egészből elege van – sorolja Sajó Eszter pszichológus. – Egyébként is érdemes erősíteni az önbizalmát, és hogy a kudarcok valójában nem is vészesek, lehet belőle tanulni. Ha versenyre, bemutatóra nem akar csak menni, akkor kutassuk fel az okát, és dolgozzuk fel előre vele az eseményeket. Kérdezzük meg tőle »Mi a legrosszabb, ami történhet? Mitől félsz?«, ha ezekre tud válaszolni, már egy lépéssel előrébb vagyunk. Ha igazán szereti azt a sportot, hobbit, akkor úgyis megérik a szereplésre is.”

Új szerep

Akár csapatsportot választ, akár egyedül gyakorol valamit, a személyiségfejlődésében nagy szerepet játszik, hogy jó-e valamiben, büszke lehet arra, hogy van egy külön kis világa. Ha elmondhatja magáról, hogy ő úszik a leggyorsabban pillangóban az úszóiskolában vagy elsők lettek a helyi focibajnokságon a csapatával, akkor ez a sikerélmény az önbizalmára is pozitívan hat. Az egészséges önbecsülése pedig tanulmányaira és a baráti kapcsolataira is jó hatással lesznek. Ezen kívül a sport még fejleszti az alkalmazkodóképességét is, hiszen a csapatszellem már neki is érthető fogalommá válik.

Örök barátság

Jó esetben a sport az első olyan választása a gyereknek, amivel együtt társaságot is választ magának. Éppen ezért általában a sportklubból kerül ki az első közeli barát is, akivel már valószínűleg ha nem is életreszóló, de hosszú és szoros barátságot tud kialakítani. „A kamasz lányomnak sok barátnője volt a suliban, de egyik sem volt olyan igazi, mély barátság, sokszor voltak a tinédzserekre jellemző drámák is, azt hitte, minden barátság ilyen. – meséli Kata, aki kétgyerekes anyuka. – 12 évesen, 4 éve elkezdett kosárlabdázni, a sportklubban olyan jó banda alakult ki, hogy most minden szabadidejét a csapattagokkal tölti. Azóta az iskolai barátnőivel is harmonikusabb a kapcsolata, jobban kezeli az iskolai konfliktusokat.”

 Például a szülő sportol?

Minden gyereknek más-más a mozgásigénye, de egyik gyerek sem mondana nemet egy kis játékra a parkban vagy a kertben, viszont ha a papa és a mama jobban szeret a kanapén ücsörögve tévézni, mint biciklizni a szabadban, akkor gyerekük sem érzi majd azt, hogy több mozgásra lenne szüksége. A szülő a példakép, ezt mindig tartsuk szem előtt, ha elvárunk a gyerekünktől valamit, amihez nincs kedve. Sokat számít, ha a szomszéd utcába nem autóval megyünk, hanem átsétálunk, rendszeresen edzünk, és a lehetőségeinkhez mérten minél több sportot kipróbálunk a gyerekünkkel együtt. Hetente, kéthetene egy közös mozgásélmény (lehet az kirándulás, jégkorcsolyázás, rollerezés vagy falmászás is) már elég ahhoz, hogy a gyerek megszeresse a sportot, ráadásul még közös élményt is gyűjthet a család.